Rólam
2012-től készítem a városi grafikáimat, témám elsősorban Budapest, ahol élek. Hangulatokat, érzéseket, építészeti stílusokat gyűjtök. Mellette más, kedvenc helyeimről is készítek grafikákat, ahova gyakran járok vissza, ezek a Balaton, Bécs és Rijeka. Szeretem a természetet és az épített környezetet együtt ábrázolni és élettel megtölteni. Saját rajzaim mellett illusztrátorként és könyvtervezőként alkotok.
Balatoni vonatkozásom, a gyerekkorom óta tartó töretlen rajongás. Emlékeimből táplálkozom, vissza szeretném repíteni az arra fogékonyakat a 80-as évek Balatonjára. Gyerekként szerencsés voltam, mert volt pár igazán rock‘n’rollos nyaram, hisz édesapám a legmenőbb magyar zenekarok hangmérnökeként turnézta végig a Balcsit. Akkoriban a családnak is biztosították a szállást, így előfordult, hogy a fél nyarat a Balatonon tölthettük. Hetente többször, esténként koncertekre vittek minket, nap közben pedig ez az egész zenei cirkusz a strandok büféjében lazított, míg mi gyerekek a roadokat ástuk bele az iszapba.
Szeretem az északi partot, és szeretem a déli partot. Északon a borokat, a tájat, az eleganciát, a zöldet, és a még jelenlevő múltat. Délen a naplementét, a térdig érő vizet, a stégeket, a béna halas bodegákat és a fenyvesek alatt megbúvó nyaralókat.
Jelenleg 40 fok van odakint árnyékban. Be kell lássuk, hogy az a fogyasztói életmód amit élünk, nem fenntartható. Számomra nem ördögtől való a város, imádok benne élni, de jobban oda kellene figyeljünk rá. Minden tőlem telhetőt már évek óta megteszek, hogy kíméljem a környezetet. Több mint tíz éve bringával járok, a balkonon komposztálok, fürdővízzel locsolok, növényeket termesztek és nem halmozom a szemetet.
Grafikusként is kicsiben gondolkozom, kisszériás művészeti nyomataimat újrahasznosított papírra nyomtatom. A risográf eljárás, egy abszolút lebomló, banánrostokból és szójaolajból álló festékezőrendszert használ. A nagyobb szitanyomataim is vizesbázisú, környezetbarát festékkel készültek.
Mivel az én profilom a nyomdaipar, lehetőségeimhez mérten odafigyelek, hogy a „papír-eselékek” is újra legyenek hasznosítva. Kevés üzletben kaphatóak a képeim, inkább a minőségre, mint a mennyiségre törekszem. Nem az anyagi és tárgyi gyarapodás a célom, inkább a meglévő dolgaink iránti tisztelet, legyen az egy épület, természeti táj, ruha vagy bármilyen érték megtartása, és óvása a célom.
